|
 |
|
|
... kezdődjék az élet.
2. A fenyves zúg
Az anya eddig hozta magzatát,
Itt szülte meg - és akkor belehalt;
Az öröklángok körülimbolyogják
A hómezőt, a roppant ravatalt.
Az öröklángok búsan imbolyognak,
A fenyvesekben tompán zúg a szél:
Porló szívekből nő fel a virág,
S halálforrásból merít, aki él.
3. Élet az életért... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezdődjék az élet.
2. A fenyves zúg
Az anya eddig hozta magzatát,
Itt szülte meg - és akkor belehalt;
Az öröklángok körülimbolyogják
A hómezőt, a roppant ravatalt.
Az öröklángok búsan imbolyognak,
A fenyvesekben tompán zúg a szél:
Porló szívekből nő fel a virág,
S halálforrásból merít, aki él.
3. Élet az életért... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... élet.
2. A fenyves zúg
Az anya eddig hozta magzatát,
Itt szülte meg - és akkor belehalt;
Az öröklángok körülimbolyogják
A hómezőt, a roppant ravatalt.
Az öröklángok búsan imbolyognak,
A fenyvesekben tompán zúg a szél:
Porló szívekből nő fel a virág,
S halálforrásból merít, aki él.
3. Éle... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szined.
Át nem látszó felhő rejti az égi tetőket.
Lent meg a föld vastag ködbe takarva lapul.
Hogy temetésre-való az efajta idő, ki tagadná?
Nem jó, hogyha derűs nap süti a ravatalt.
S ezt nem a déli esős széljárat hozta fölébünk,
együtt bánkódik bánataimmal a lég.
Ám te, ki legfőbb ellenségem vagy, te december,
mért zúditsz rám, mondd, anny... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... pihen:
Oh, ki mondhatja meg: setét mélyeiben
Ki nyugszik temetetlen, hány átokverte hulla?...
Oh, nincsen egyeben: csak ez a kéj-robot.
A tűnő perc szivemben nem hagy, csak ravatalt,
Hol a tegnapi láz?... oh, hol a kifacsart
Gyümölcs íze, ha héját hátad mögé dobod?
Föl hát, vágyam, komor kés, a szíveket metéld,
Hogy akit csókom é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szenvednek.
Feküdt az ágyon, még mindig hunyt szemmel, ezen a meddő, hideg leányágyon, melyen még nem történt semmi, csak aludt, betegeskedett, nyomta terhével lefelé, mint hulla a ravatalt. Kényelmesebben kinyúlhatott benne, mert jóval szélesebb volt, puhább is, mint a tarkövi dívány, és már józanul foglalkozott teendőivel.
Holnap reggel tehát majd fölkel hé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
THOMAS MANN
VÁLOGATOTT ELBESZÉLÉSEK
TARTALOM
TRISZTÁN
TONIO KRÖGER
HALÁL VELENCÉBEN
ÚR ÉS KUTYA IDILL
MARIO ÉS A VARÁZSLÓ
TRAGIKUS ÚTIÉLMÉNY
AZ ELCSERÉLT FEJEK
INDUS LEGENDA
TRISZTÁN
TRISTAN
1902
FORDÍTOTTA
K... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tamási Áron
RAGYOG EGY CSILLAG
ELSŐ FEJEZET
1
Annyi bizonyos, hogy amikor engemet, mint fiatal szellemet, az a vén görög parancsnok leküldött szolgálni a földre, még nagyon járatlan és bohókás voltam. Jókedvvel tettem, amit tettem; s tiszta lélekkel mondhatom, hogy ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
1. Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?
2. Űzd el csak a papi homályt,
Űzd el a nász-ravatalt,
Űzd el csak a vesztőhelyet,
S elűztél véle minden bajt.
3. A kard a mord pusztán dalolt,
A sarló a dús földeken,
Azé a halál dala volt,
De ez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... haragosunkat.
Nyelvünk ha volna éles, mint a reszelő: pletykaságba keveredünk. (R. M.)
Ravatal (-on feküdni): nagyon kellemes változás a közeli jövőben.
Ravatalt látni: örökség. Ravatalon feküdni egy asszony mellé: eltávozása annak, akit szeretünk. (K.)
Rázni fát: bátorság. Szoknyát rázni: bolha vagy titkos gondolat.
Regényt o... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bántó, földszerű és sötét. A lélek lassan hozzászokott a távolsághoz, és látta, hogy az a fény ott lent Bizánc.
Látott sok embert a székesegyház előtt, a tömeg közepén egy fehér ravatalt. A fehér ravatalon csodálatos nőalak, abból árad a különös, földszerű fény. A leány pedig lassan fölült, majd egészen fölemelkedett; a bíborban születettek merev, csupa arany ruhája mint... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... oly sajátságos feketén, aminő különben minden dolgok közt egyedül a koporsó - hangtalan, bűnös kalandokra emlékeztet csobogó éji vizeken, még inkább magát a halált juttatja eszedbe, a ravatalt, a komor gyászmenetet, a végső, hallgatag elvonulást. És föltűnt-e már valakinek, hogy az ilyen csónak padkáján, azon a fekete, koporsófényű karosszéken, tompa fekete vánkosán a világ legpuh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... oly sajátságos feketén, aminő különben minden dolgok közt egyedül a koporsó - hangtalan, bűnös kalandokra emlékeztet csobogó éji vizeken, még inkább magát a halált juttatja eszedbe, a ravatalt, a komor gyászmenetet, a végső, hallgatag elvonulást. És föltűnt-e már valakinek, hogy az ilyen csónak padkáján, azon a fekete, koporsófényű karosszéken, tompa fekete vánkosán a világ legpuh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fénye törik, kihűl,
halmok ölén sűrű pára szitál homályt
szélnemjárta gyümölcsöskertek bíborarany
lombjaira: elizzik az ősz.
Mi is így
díszítünk koszorúinkkal ravatalt, ha érzés,
érdek így kívánja.
Ostoba párhuzam! Nem temet
a természet, csak az évszak váltja tenyészetét.
Erre tanítson a hosszúra nyúlt évad. Mi is így
éljünk, tudvá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... az élet.
2. A fenyves zúg
Az anya eddig hozta magzatát,
Itt szülte meg - és akkor belehalt;
Az öröklángok körülimbolyogják
A hómezőt, a roppant ravatalt.
Az öröklángok búsan imbolyognak,
A fenyvesekben tompán zúg a szél:
Porló szívekből nő fel a virág,
S halálforrásból merít, aki él.
3. Élet az életért... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... http://kepkezelo.com/images/kgn48zc0 nm51lq9kkjy6.jpg [/kep]
2. A fenyves zúg
Az anya eddig hozta magzatát,
Itt szülte meg - és akkor belehalt;
Az öröklángok körülimbolyogják
A hómezőt, a roppant ravatalt.
Az öröklángok búsan imbolyognak,
A fenyvesekben tompán zúg a szél:
Porló szívekből nő fel a virág,
S halálforrásból me... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ki mondhatja meg, setét mélyeiben
Ki nyugszik temetetlen, hány átokverte hulla?...
S jaj, nincsen egyebem, csak ez a kéj-robot,
A tűnő perc szivemben nem hágy, csak ravatalt.
Hol a tegnapi láz?... óh, hol a kifacsart
Gyümölcs nedve, ha héját hátad mögé dobod?
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ki mondhatja meg, setét mélyeiben
Ki nyugszik temetetlen, hány átokverte hulla?...
S jaj, nincsen egyebem, csak ez a kéj-robot,
A tűnő perc szivemben nem hágy, csak ravatalt.
Hol a tegnapi láz?... óh, hol a kifacsart
Gyümölcs nedve, ha héját hátad mögé dobod?
... |
|
|
|
|
|
